Simon Szabolcs

Szabolcs vagyok Kecskemétről... Így szólna a bemutatkozásom, ha egy televíziós vetélkedőn indulnék, de kicsit komolyabbra fordítva a szót amikor megszülettem, még nem is gondoltam volna, hogy a kecskeméti bázis, mint a magyar repülés egyik központja, az évek során ilyen nagy hatással lesz rám, és ennyire hozzá fog tartozni az életemhez...

Emlékszem, hat vagy hét éves lehettem, amikor a nagyapámmal kimentünk a tanyára, és ö megpróbált valami maradandót megosztani velem a diófák ültetésével, gondozásával kapcsolatban, de a horizonton megjelent két terepszínűre festett MiG-21-es, és forszázst kapcsolva iszonyatos dübörgéssel áthúztak felettünk...

A nagyapám szavai a diófákkal kapcsolatban nem maradtak meg a fejemben, de az utánégetővel működő hajtóművek hangját, és a csodálatos vasmadarak látványát soha nem felejtem el... Talán itt kezdődött a szerelem, ami a repüléshez fűz immár majdnem két évtizede...

Most már biztosan tudom, hogy az ereimben kerozin folyik, és a szívem helyén egy kétáramú gázturbinás sugárhajtómű dübörög maximális tolóerővel... Mivel a matek és a fizika nem volt az erősségem, életem nagy álma, hogy vadászpilóta lehessek, sajnos soha nem valósul meg, de két évvel ezelőtt kollégám és barátom István megfertőzött a repülőgép fényképezés nagyszerű hobbijával, így már én is a spotterek egyre gyarapodó táborához tartozom, és amennyiszer időm engedi ott toporgok a leszállómezőben, kisfiús izgalommal élek át minden felszállást, áthúzást, orsót és leszállást a fényképezőgép keresőjén keresztül, elszántan exponálva, hátha enyém lesz a legdögösebb fotó...

vissza